Moszkva sokáig ellentmondásos városnévként élt az emberek fejében, hiszen a XX. század nagy részében egy totalitárius rendszer főhadiszállása volt, a saját maga által kreált eszmerendszer minden külsőségével: a szürke, monumentális, uniformizált, falanszter városképpel. Ez több részletében is fedi a valóságot, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az orosz kultúra korábbi századai számtalan említésre méltó, páratlan alkotással hagytak nyomot a történelemben, a XX-XXI. század fordulója pedig szédítő iramú, a nyugati világot is megszégyenítő fejlesztésekkel járult hozzá Oroszország fővárosának modernizálásához.

Ennek következtében Moszkva ma egy igazán izgalmas, lenyűgöző, turistabarát úti cél, mely bár télen a legszebb, amikor a hóborította város festői látványt nyújt, de a gyakori szélsőséges hideg miatt ősszel, vagy tavasszal a legkellemesebb odalátogatni.

A várost a legenda szerint Jurij Dolgorukij kijevi nagyfejedelem (1095-1157) alapította, az első, név szerint említett írásos feljegyzések pedig 1147-ből származnak róla. A XIII. század első felében a tatárok földig rombolták, ezt követően azonban egy független fejedelemség központjaként virágzásnak indult.

Növekedésének és gazdagodásának egyik oka a Moszkva-folyóhoz való közeli fekvése volt. Az orosz főváros évezredes történelme során számos tűzvészt, pusztítást is megért, de az uralkodó cárok minduntalan szebbnél-szebb épületekkel is gyarapították: a XIV-XVII. század között emelt épületei – a Kreml, a Vörös-tér, vagy a kolomenszkojei Mennybemenetel-templom ma UNESCO Világörökségi védelmet élveznek.1703-ban, Szentpétervár megalapításával ugyan elvesztette fővárosi rangját, fejlődése nem állt meg, s bár Napóleon fenyegetése következtében a város ismét elpusztult, felszabadítása után virágzásnak indult (olyan épületek születtek ekkor, mint például a Bolsoj-színház). Amíg a XVIII-XIX. századi Moszkvára a polgári jelleg, úgy a XX. századi kommunista fővárosra a munkásváros meghatározás illik leginkább.

Moszkva mai arculatára elsősorban a kommunista architektúra nyomta rá a bélyegét, hiszen a XX. század előtti épületeket – köztük rengeteg templomot – a sztálini rendszer nagy részt lebontatta, vagy átalakíttatta, csak viszonylag kevés élte túl a Szovjetunió városrendező beavatkozását. Ezek a burzsoá hangulatú Arbat utca – Moszkva leghíresebb kulturális, szórakoztató központja volt a XVIII-XIX. században -, illetve a városközpont híres épületei, a Kreml, a Novogyevicsi kolostor, vagy a Szent Vazul (Vaszilij Blazsennij) székesegyház, melyek szép példái a régi orosz építészetnek. Az 1920-as évektől kezdve azonban jelentős átalakuláson esett át a városkép: Sztálin modernizációs törekvéseinek számos régi épület – a Szuharev-torony, a Megváltó Krisztus-székesegyház és a Kazányi katedrális – esett áldozatul (ez utóbbi két épületet hatalmas összegekből a 90-es években újjáépítették), helyükbe viszont a diktatúra gigantomán elemei kerültek: a többsávos, széles sugárutak, a monumentális épületek – köztük is a Hét nővérnek elnevezett felhőkarcolók – és a munkások százezreinek elszállásolására épült végeláthatatlan és lehangoló lakótelepek.

Bár napjainkban a városvezetés több régi épületet is helyreállíttatott, az elmúlt évtizedben Moszkva történelmi negyedeinek egyharmadát lerombolták, hogy helyükön luxuslakások és szállodák épülhessenek, ugyanakkor szédületes iramban nőnek ki a földből a legmodernebb üvegpaloták, felhőkarcolók is (pl.: Moszkvai Nemzetközi Üzletközpont).

2009-ben Moszkva, az itt élő milliárdosok számát tekintve, a világ harmadik leggazdagabb fővárosa volt, 2007-ben pedig harmadszor nyerte el a világ legdrágább városa kevésbé kitüntető címet. S bár még mindig óriási a különbség a szegények és gazdagok lehetőségei és életkörülményei között, a társadalom rendkívüli módon polarizált, gomba módra szaporodnak a város fényűző helyszínei, legyen szó dizájnerbutikokról, méregdrága éttermekről és szórakozó helyekről, vagy öt csillagos luxus szállodákról: 2008-ban hivatalosan 189 hotelt tartottak nyilván, melyek közül tizenhárom volt ötcsillagos (a világ legdrágább szállodái között szerepelnek, melyek alapanyagaikat távoli vidékekről szerzik be).

Éttermek közül a Café Pushkint érdemes felkeresni, ahol a XIX. századi szakácskönyvek étkeit megfelelően elegáns környezetben és tökéletes kiszolgálás mellett ismerhetjük meg. Az orosz étkezési rend egyébként szintén a XVIII-XIX. század fordulóján alakult ki. Az orosz konyha jellegzetes elemei éppúgy széles skálán mozognak – egyszerűtől a fényűzőig – akárcsak az orosz társadalom: megtaláljuk itt a céklából, káposztából és egyéb zöldségekből készült leveseket (borscs, scsi, szoljanka), az orosz palacsintát (blini), a fekete kenyeret, a különféle töltelékkel készített pirogokat, a házilag pácolt füstölt halakat, de a méregdrága kaviárt, szibériai tokhalat, beluga lencsét és az orosz pezsgőt is.

Moszkva számos izgalmas múzeumi gyűjteménnyel büszkélkedik, melyek közül első sorban a Vörös téren található Moszkvai Állami Történelmi Múzeumot érdemes megemlíteni, mely a prehisztorikus kortól napjainkig mutatja be Oroszország történelmét, köztük számos felbecsülhetetlen értékkel, mellyel a Romanovok gazdagították a gyűjteményt. Feltétlenül érdemes felkeresni a világhírű Tretyakov Képtárat, mely a XIX. században élt Tretyakov-fivérek magángyűjteményéből alakult ki, s ma az orosz képzőművészet – festészet, szobrászat, rajz- és részben iparművészet – leghíresebb alkotásait mutatja be.

Az orosz szecesszió egyik leglenyűgözőbb alkotása a Gorkij Emlékmúzeum; az épület eredetileg egy művészetpártoló milliomos bankár tulajdonában volt, de 1931-ben Sztálin odaajándékozta azt a neves szocialista írónak, Makszim Gorkijnak. Gyűjteményében ma Gorkij személyes tárgyait láthatjuk, de legalább ennyire érdemes ellátogatni a palota gyönyörű szecessziós kialakítása miatt is. Aki a XVII-XIX. századi életformára kíváncsi, feltétlenül látogasson el a Romanov bojárok palotájába, melyet a kor fényűző stílusában alakítottak ki és rendeztek be. Gyűjteményében a Romanovok személyes tárgyait tekinthetjük meg. További moszkvai múzeumok: Modern Történeti Múzeum, Puskin Múzeum, Borogyino Panorámamúzeum.