Thomas Gilovich, a Cornell Egyetem pszichológusa vágott bele egy nagyszabású kutatásba, aminek célja az volt, hogy rájöjjön, mi a boldogság forrása. Azt találták, hogy elsődlegesen az élmények szerzik nekünk a legtöbb boldogságot. Ezek, a tárgyi javakkal ellentétben, már bekövetkezésük előtt is örömmel töltenek el minket: a tervezgetés a nyaralás előtt, a készülődés egy esti programra önmagában is jó érzés. Ezután maga az élmény – újdonság, izgalmas és minden érzékszervünkre hat –, majd végül még az élmények felidézése emlékezetünkből is boldogsággal tölt el minket.

Az élmények mellett a tárgyak megvásárlása csupán egyszer szerez örömet: amikor megvesszük azokat. Azonban ehhez az érzéshez gyorsan hozzászokunk, hiszen naponta vásárolunk mindenfélét. Mélyen ezt azért mi is érezzük: gondoljunk vissza arra, hogy mit vettünk utoljára, és ez milyen érzéssel tölt el minket. Most idézzük fel a nyári nyaralás egy napját! Na, melyik melengette meg jobban lelkünket? Ugye, hogy az utóbbi?

Mégis többször vásárolunk spontán egy szép felsőt vagy új körömlakkot, mint például egy koncertjegyet! Bár igaz, hogy a tárgyak megvétele azonnali, kézzelfogható eredménnyel jár, nem úgy, mint egy repjegy, ami csak virtuálisan létezik, és két hónap múlva történő utazásra jogosít fel, de emlékezzünk vissza: Gilovich kutatása szerint a tapasztalati élmények már létrejöttük előtt örömet szereznek. Így amikor legközelebb rosszkedvünk van, ne egy cipőboltba ugorjunk be, hanem nézzük meg, éppen milyen ajánlatokkal kedveskednek nekünk a légitársaságok, vagy keressünk egy gyönyörű túraútvonalat, vagy egzotikus utat, hétvégi örömteli pihenést!

A világ legismertebb épületét ma Párizstól elválaszthatatlannak tekintjük. De ez nem volt mindig így. Építője, Gustave Eiffel először Barcelonának ajánlotta fel, de a katalán város polgármesterének nem tetszett az ötlet. Végül is Párizsban is nehezen, nagy ellenkezéssel szemben épült fel. De a hatalmas siker igazolta Eiffel vízióját – ma az Eiffel-torony a világ leglátogatottabb fizetős látványossága: évente közel 7 millió ember ment fel a toronyba, míg megépítése óta több, mint 250 millió.

De a kezdeti ellenkezések leküzdése után sem volt “könnyű élete” a hölgynek: villám csapott bele, szélhámos ócskavas-kereskedők többször is eladták, majd Hitler le akarta bontatni, és fegyvereket akart gyártatni belőle (Hitler egyébként se volt Párizs barátja, a II. világháború végén parancsot adott Párizs felégetésére, de ezt a város kormányzója megtagadta). A 324 méteres torony 1887-es megépítésétől 1930-ig a világ legmagasabb építményének számított, és még ma is Párizs legmagasabb, és Franciaország 2. legmagasabb építménye. Ma is itt található az EU legmagasabban fekvő kilátószintje: a 3. emeleti kilátóból 276 m magasan tekinthetünk a városra.

A torony szerkezete 7300 tonnát nyom, és a tervező zsenialitására jellemző, hogy nagy szélben sem leng ki többet 6-7 centiméternél. A torony bámulatos kivilágítása 292 ezer wattos. 2014-ben az első szint padlóját átlátszó üvegfelületre cserélték. Az üvegpadlóra lépni, vagy ráfeküdni nagyon érdekes élmény.

A lenyűgöző mérnöki zsenialitással megépített torony 1-2. szintjére lépcsőn, és lifttel, míg a 3. szintre kizárólag a 2. szintről induló lifttel mehetünk fel. A legfelső szintről szép időben akár 70 km-re is ellátni. Számítsunk min. 1 órás, de akár még hosszabb sorban állásra is, ráadásul a 2. szinten újabb sort kell kivárnunk, hogy a legfelső szintre jussunk.

Érdemes éjszaka is meglátogatni a tornyot, ekkor minden óra elején 10 percig a sárga kivilágítású torony káprázatos módon, fehér fényekben villog, amit a Mars-mezőn minden este fekvő, piknikező, italozó, és ismerkedő fiatalok hatalmas tapssal, és örömujjongással honorálnak. Szép időben, nappal és éjjel is rengeteg ember van a torony előtti parkban – fiataloknak, és fiatalos idősebbeknek ezt a feelinget sem szabad kihagyni.